közvetítő teológia (ném. Vermittlungstheologie): 1. a 16-17. századi éles hitviták közepette középutat kereső és a szélsőségeket összebékítő irányzat. A Szentírásra és az ősegyház gyakorlatára alapozott átfogó megújulásban keresték a megoldást. Képviselői írásokkal, vallási megbeszélésekkel, tud-os konferenciákkal próbáltak célba érni. A ~ számára a r.k. és prot., ill. a protestantizmuson belüli irányzatok kapcsolatában nyílt tér. - 2. 19. századi protestáns teológiai irányzat. Kant, Hegel és Schleiermacher kezdeményezésére hidat akart verni a kinyilatkoztatás és a természet, a hit és a racionalizmus, a prot. alapelvek és a szubjektív bölcselet között. Elfogadva a kerség kinyilatkoztatott voltát, a ~ különbséget tett annak maradandó benső magva és külsőségei között: hinni csak a benső magvat kell. A 19/20. sz. fordulóján azonban már e belső mag is feloldódott a racionalizmusban. →liberális teológia **

LThK 1993. X:690.